
A gyerekek alapvetően segítőkészek. Amikor már járni tudnak, akkor a szülő úgy vélheti, hogy mindenbe beleütik az orrukat, pedig ők sokmindent segítségnek szánnak. Azt is, amikor gyengébb mozgáskoordinációjuk miatt pár dologgal inkább hátráltatnak, mint használnak. Ha gyakran elhárítjuk a gyerek segítségét, akkor leszokik a segítségről, és akkor is ez történik, ha mindent megcsinálunk helyette, ráadásul ezzel még lustává is tehetjük őt.
Ezért íme néhány praktikus tanács, hogy a segítség nyújtása és elfogadása értékes maradjon számára. Talán mindegyiket ismered már, de hasznos lehet összeszedve, ha más szülőnek akarsz segíteni.
Amit tehetsz, hogy többet segítsen gyermeked:
- Azon kívül, hogy mindig megköszönöd neki, intézd úgy, hogy legalább néha hallja, amint megdicsérd az ő segítségét valaki másnak.
- Ha olyasmit csinálsz, amiben a gyerek még nem segíthet, akkor legyen ‘B’ terved arra, hogy mivel segíthet neked, mert amikor segíteni akar, akkor jobb, ha nem küldöd el, ha a terep amúgy nem veszélyes!
- Amikor te segítesz neki, akkor csak olyan mértékben tedd, amilyen mértékben ő valóban örül ennek. (Az nem segítség számára, ha a gyerek gyorsabban kész van, de a szülő túl sokat vállalt át tőle és emiatt ő nem érzi magáénak a sikert.)
- Amikor csak nem tűnik erőltetettnek, használd a segítség szót, akár te segítesz neki, akár ő neked, hogy a szó használatban legyen nála, és pozitív értelme erősödjön. („Jaj de jó, hogy segítesz!”, „Na nézzük! Miben segíthetek?”)
- Ne erőltesd, hogy segítsen, amikor nincsen hozzá kedve! (Amikor kicsik, akkor lehet, hogy félbe hagynak valamit, mert a figyelmüket nem tudják olyan hosszan egy dolgon tartani, az ilyen esetre különösen érvényes a szabály.)
- Attól még, hogy kap valamit a segítségéért cserébe, az is segítség (legfeljebb nem önzetlen), tehát ne mondjunk olyat, hogy „Az nem segítség, ha közben kérsz is érte valamit!”
- Ha nem vagy elégedett azzal, ahogyan segített, akkor ne használd ezt az amúgy általánosan használt kifejezést: „Szép kis segítség, mondhatom!” (Később megtaníthatod arra, hogy valamit jobban csináljon, de ne a segítségével összefüggésben. Így nem értéktelenedik el a segítő szándéka.)
- A segítségkéréshez ne párosítsunk negatív érzelmeket! Például ne mondjuk neheztelő hangsúllyal azt a gyereknek, hogy „Gyere már és segíts!”. (Olyan hangsúly nélkül természetesen kérdezhetjük, hogy „Tudnál segíteni?”)
- Ha egyszer majd úgy érzed, hogy igazából azt kellene mondanod a gyereknek, hogy „Te sohasem segítesz!”, akkor olvasd el ezt: Miért nem segít otthon a gyerek?
- Azon kívül, hogy mindig megköszönöd neki, intézd úgy, hogy legalább néha hallja, amint megdicsérd az ő segítségét valaki másnak.




