Dühös gyerek nyugtatása
A gyerek dühének pillanatnyi enyhüléséért drága árat fizet a szülő, aki használja a következő tanácsot. Azt mondja javasolja egy pszichológus, hogy kérd meg a dühös gyereket, hogy szorítsa meg erősen a kezedet, és félig elismerően, félig együttérzően jelezd a gyereknek, hogy „ez az, ez jó erős, én is érzem”. Ehhez még hozzáteszi, hogy a markotokban összegyűlt dühöt dobjátok el!
Ez a javaslat a pszichológia egy régi téves elméletéből származik, amit a „düh biztonságos levezetésének” hívtak. Jól teszed, ha nem biztatod a gyereket arra, hogy a kezeden, rajtad vagy akár egy párnán élje meg a dühét, hiszen Brad Bushman már 2002-ben bizonyította, hogy ez káros. A düh ilyen úgynevezett „levezetése” összeköti az agressziót a megkönnyebbüléssel.
A gyerek, miközben szorítja anyukája kezét, úgy érezheti, hogy „kiadom magamból ezt a dühöt” és ez rövid távon megkönnyebbülést hoz neki, nem sokára azonban azt erősíti meg a gyerekben, hogy a dühöt pontosan így kell kezelni. Ezért nem tanulja majd meg, hogyan csillapítsa le magát anélkül, hogy valakinek agresszíven összeszorítaná a kezét vagy anélkül, hogy valakit vagy valamit ütnie kellene.
A helyes megoldások nem adnak utat az agresszivitásnak, nem szoktatják a gyereket arra, hogy élje ki az indulatait, hanem kifuttatják azokat. Nézzünk pár ilyen pedagógiai megoldást!
1. Kérd meg, hogy öntse szavakba az érzéseit! Például: „Valami baj van? Mit érzel?” vagy „Valami baj van? Hogy érzed magad?”
Könnyebben válaszol a gyerek ilyen kérdésekre, ha korábban már tanították őt néhány gyakori érzelemre, érzésekre. Amikor elkezdi elmondani mit érez, már el is kezd csökkenni belső feszültsége.
2. Ha közben üt, rúg vagy harap téged a gyerek, akkor tehetsz egy kísérlete arra, hogy kedvesen magadhoz vond, de ha erre nem hagyja abba, akkor egy fontos szabály, hogy nem élheti ki az agressziót rajtad. Lehetővé kell tenni számára a közelséget, mint megnyugtató lehetőséget, de kitartod a kezedet és ilyesmiket mondasz: „Szeretnél hozzám bújni?”, „Gyere ide kedvesen!”, „Sajnos így nem, gyere ide kedvesen.” – Mindezt nagy türelemmel és kitartással.
3. Taníthatsz neki mély légzést is. A mély légzés a levegő lassú, tudatos belégzése az orron keresztül és kilégzés a szájon vagy orron keresztül. Ennél a légzésnél a levegő nemcsak a mellkast tölti ki, hanem a hasat is megemeli, így a tüdő teljesen átszellőzik és ez nyugtató hatású. Bármit is tanítasz neki, azt olyankor tedd, amikor éppen nem dühös.
4. Gyakorold vele a közeli elvonulás lehetőségét! Az elvonulás egy közeli, de biztonságos helyre, akárcsak egy fotelbe vagy a másik szobába, ahol nem zavarják a gyereket, nem a legjobb módszer, de néha ez az egyetlen mód, ahogyan a gyerek megnyugodhat.
5. Adj neki választási lehetőséget: „Szerintem is érdekes apa slusszkulcsa, de itt van helyette ez a távkapcsoló, sokkal több gomb van rajta.”
6. Később, úgy négy és hat éves kor között a gyerek már képesebb valamilyen mértékben logikus érvelésre. Erősítsd ezt a képességét és jelezd neki, hogy használhatja olyankor is, amikor nem ért egyet veled. Így még a düh kialakulása előtt van választása, hogy inkább a tudatos érvelés felé mozdul el, a jellemzően öntudatlan düh helyett. Így gyakrabban választ tudatos megoldást, főleg, ha tapasztalta is, hogy ezzel néha célt ér nálad.
Annak a szülőnek, aki nem veszi komolyan ennek a videónak a tartalmát, vagy aki kényelemből továbbra is a pszichológus gyors trükkjét használja a valamivel hosszabb, de biztonságosabb megoldások helyett, annak pár év alatt megérkezik majd a tapasztalat, hogy már nemcsak alkalmanként dühös, hanem rendszeresen agresszív a gyereke és nemcsak vele, hanem óvodában és iskolában is. Ezt a szülőt sem hagyom amúgy magára, végigmehet majd az Agresszív a gyerekem online tanfolyamon, és abból kaphat segítséget.
