
Néha a gyerekek azzal fordulnak hozzád, hogy tegyél igazságot közöttük. Van amikor nem jönnek hozzád, de hangos veszekedésük tárgya az, hogy kinek van igaza. Hálátlan dolog ilyenkor beavatkozni, és legtöbbször még a szülő is vesztesen kerül ki a játszmából, mert utólag felteszi magának a kérdést: Igazságos voltam velük? Jól láttam a helyzetet?
Még amikor elég információnk is van arról, amin a két gyerek összekülönbözött, akkor sem könnyű lecsillapítani a kedélyeket. Ha két testvér állandó harcban áll, akkor persze hosszú távú megoldás kell, ami hamarosan elérhető lesz a Gyereknevelés oldalon, de ha csak időnként nagy a vita közöttük, akkor jól jöhet néhány olyan megoldás, ami gyors és lecsillapítja az ilyen helyzeteket. (Ne használd ez a módszert, ha tettlegességet kell kezelned.)
Beszélj a két gyerekkel egyszerre, és tedd a következőket!
Kérdezd meg az egyiket, hogy „Neked miben volt igazad?” Ha csak nem valami nyilvánvaló otrombaságot vagy a másikat sértő kifejezést mond, akkor a választ nyugtázd, de ne azt mondd neki, hogy igaza van, hanem azt, hogy érted a válaszát vagy „köszönöm, hogy elmondtad”.
Ezután kérdezd meg a másik gyereket: „Neked miben volt igazad?” Azt is nyugtázd, amit ő mondott. Ameddig még zaklatottak, addig felváltva kérdezd őket tovább: „És még miben volt igazad?”
Ha ez nem vezet eredményre, akkor e kettő valamelyikét kérdezd tőlük felváltva:
„A testvérednek miben van igaza?” vagy ha nagyon durcásak, akkor kérdezd így: „A testvérednek volt valamiben igaza? … Miben?”
Ez a verzió nagyon erőteljes, mert arra veszi rá a testvéreket, hogy gondolkodjanak a másik fejével, a másik érdekeivel, a másik igazságával.
8 éves kor körül tanító célzattal, jóval az összezörrenésüket követően, de még aznap megkérdezheted tőlük külön-külön: „Lehetséges az, hogy neki igaza volt abban, amit mondott és neked is abban amit te mondtál?





Tusy
Ez hasznos! Köszönöm!