
A győzelemnél fontosabb
Részlet Novák Ferenc Örömteli Nevelés című könyvéből
Lemész a gyerekkel a játszótérre, és ott mennyi minden dráma történhet a sok-sok örömteli lehetőség mellett! Elveszik a játékát, vagy ő veszi el másét, hamarabb foglal el valaki egy hintát, vagy a te gyermeked ér oda hamarabb, és a másik fog sírni, de akár veszekedések is kialakulhatnak ilyen dolgok miatt – és nemcsak a gyerekek, hanem akár még a szülők között is. Ha vannak testvérek a családban, akkor néha még a játszótérre sem kell lemenni egy kis civódás kialakulásához.
Ahhoz, hogy a gyermeked ne induljon el sem a túl agresszív, sem a túlzottan vagy akár életképtelenül szelíd és vesztes viselkedés irányába, jól jöhet számára, ha megtanul két dolgot. Ezek a következők:
Tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni.
Na! Erre mondják néhányan, hogy ezt még sok felnőtt sem képes megtanulni! Felnőttkorban valóban nehezebb lehet, ha előtte már kialakult valakinél, hogy „Nekem bármi áron győznöm kell!”
Gyerekkorban azonban nem sok kell ahhoz, hogy elérje ezt valaki. Kettő- és ötéves kor között a legfontosabb eszköz ehhez a társasjáték.
Keress olyan társasjátékot, ami megfelel a gyerek(ek) korának, és a konkrét társasjáték szabályain túl taníts meg a gyerekeknek egy szabályt, amit minden más társasjáték közben is használtok majd. Ez az, hogy minden játék végén örülünk a győztes sikerének, és ezt ki is fejezzük tapssal vagy szóban. Ezt a pluszszabályt mondd el olyan szavakkal, amely(ek) megfelelnek gyermeke(i)d korának. Ha egy gyerek van, tehát nincsenek testvérek, akkor is résztvevője a játéknak legalább egy szülő és a gyerek. Igyekezni kell olyan társasjátékot játszani, amiben gyorsan véget ér egy menet, mert így könnyebben elérhető, hogy minden gyerek többször is győzzön, ahogy veszít is.
Miközben lehet a gyerekeknek természetes vágya a győzelem, így érhető el mégis, hogy megtanuljon tisztességesen győzni és méltósággal veszíteni. Erre a célra a legjobbak a szerencsealapú társasjátékok, mert a készségeken, tudáson, gyakorlottságon alapulók használata esetén a nagyobbik testvér gyakran túl nagy előnyt élvez a másikkal szemben.
Vannak, akik saját magukból kiindulva lemondóan legyinte- nek majd erre, de téged ne zavarjon a megszállottan győzni akaró felnőttek károgása, csak érd el a gyerekkel, hogy meg- tanuljon elismerni másokat is azok sikeréért, teljesítményéért vagy szerencséjéért. Amikor egy családon belül eléritek ezt, akkor több béke és öröm forrásává válik. Veszteségre tanítjuk ezzel a gyereket? Dehogy! Mások elismerése nem jelenti azt, hogy saját magát fel kellene adnia. A győzelem iránti vágy teljesen természetes, és összefügg azzal, hogy egy gyermeknek is rengeteg célja lehet, amelyeket szeretne is elérni.
Ha többet szeretnél tudni ennek a problémának a megoldásához, kezeléséhez, akkor további nézőpontokat és technikákat olvashatsz az Örömteli Nevelés című könyvben.
Akár ezek is érdekelhetnek
ha még több tudásra vágysz











