Kiborul a gyerek

Anyuka ezt kérdezte arról, hogy kiborul a gyerek: „A kisfiam 3 éves, nem sűrűn, de van úgy, hogy kiborul, elég egy apró dolog, ami nem úgy van, ahogy ő akarja. Feldühíti magát, torkaszakadtából ordít és hánytatja magát, a fejét veri mindenbe, amit ér. Minél jobban próbálom megakadályozni szépen, hogy ez nem jó hagyja abba, annál jobban csinálja. Nem mindig tudom megelőzni ezeket, például van, hogy apuka csinál valamit és akkor van a baj, például zoknit akar cserélni rajta.”
Kiborul a három éves! a címe annak a videónak, melynek ez a blogbejegyzés a szerkesztett, átirata.

Novák Ferenc válasza

Tisztelet a kivételnek, de Apukák tudnak egy kicsit darabosak lenni, ami megjelenhet például abban, hogy „Gyere, rád adom a zoknit!” vagy ami rosszabb, felkapja a gyereket és ráerőlteti a zoknit. Persze én nem a párodról beszélek, mert egy ilyen válaszom mindenkinek szól. Az Örömteli nevelés könyv sok apukát „kisimított már”, és ezután már nem akarnak azonnali hatást elérni a gyereknél, amitől könnyen lehet a gyerek ingerült. Amúgy a két könyvben benne van a lényeg ezzel kapcsolatban is.

Persze, hogy kiborul a gyerek

Az Örömteli nevelés könyvből ide vonatkozó 3 fejezet: „Pelenkázás és erő”, „Két sebesség”, „Erőltetés és játékosság”. Apa azonban ne csak ezeket olvassa el hanem a teljes könyvet. Ezt a három fejezetet azért említem, mert ezekből következik, hogy főleg amikor a gyerek benne van valamiben, tehát valamin van a figyelme, akkor nem adunk rá „kapásból” zoknit, hanem barátságosan vagy akár játékosan megszerezzük a figyelmét, ha pedig ellenállása van, akkor levezetjük az ellenállását vagy megvárjuk, amíg magától alábbhagy. Ellenkező esetben a gyerek erőltetést vagy megakadályozást él meg és erre kapjátok azt a heves reakciót.

Szerezd meg a gyerek figyelmét ahhoz, hogy együttműködést kapj! Erről szól a Szülői GPS első, „Figyelem” című fejezete. Rendkívül egyszerű, de két hét következetességbe kerül azzal a technikával, amiről ott írok. Az a fejezet a gyerekkel való együttműködés alapja, ha valaki végig csinálja, meglepően jó változásokat tapasztal a gyerek együttműködésében és saját türelmében is. Nem elég csak elolvasni a két könyvet, a technikák használata okoz változást. Ez nem kritika feléd, mert azért nyilván jól jön, hogy ide írom, hogy az adott konkrét problémátokra melyek a kulcsfejezetek. Nem állítom, hogy csak ezek, és már írom is a következőt.

Nem szabad

Ha a gyerek azért kel ki magából, mert nem engednek meg neki valamit, arra a Szülői GPS könyv „Nem szabad” című fejezete ad megoldást, de nem csak az elolvasása, hanem az, hogy naponta pár percig végzitek a gyerekkel a gyakorlatot. Amúgy kifejezetten nagy veszélyen kívül sose mondd gyorsan vagy hangosan, hogy nem szabad, hanem sajnálkozz a gyereknek, például így: „Szívesen megengedném neked, de sajnos apa nem örül, ha a slusszkulcsával játszol.” Mielőtt nemet mondasz indokolj sajnálkozva, együttérzően, ne pedig parancsolóan fejezed, ki, hogy mit nem szabad. Veszélyes tárgyak pedig azért se legyenek elől, hogy ne kelljen annyiszor hirtelen vagy hangosan megállítani a gyereket.

Mivel a szülő sincsen mindig olyan állapotban, hogy betartsa azt, hogy a gyereket nem gyors megközelítéssel próbáljuk rávenni valamire, ezért maradhat 5-10% esélye, hogy a gyerek továbbra is túl gyors megállításnak veszi, amikor közelednek hozzá vagy tesznek vele valamit, vagy azt mondják neki, hogy nem szabad.

A figyelem

A gyerek azt teszi leginkább, aminek nagy figyelmet adsz. Amikor kiborul a gyerek, a szülő rémüldözése vagy a kiabálása is nagy figyelem számára. Amikor földhöz vágja magát és ennek sok figyelmet adsz, akkor ezt teszi majd többször. Hallom azt a tanácsot „másoktól”, hogy ilyenkor ne adj figyelmet a gyereknek. Ez valamivel jobb, de sokan tapasztalják, hogy ez sem működik jól. Adj tehát igen kicsi figyelmet 3-5 napon keresztül az ilyesminek, például csodálkozz kb. 3-4 másodpercig tágra nyitott szemmel: „Nahát! Hogy mekkora hangzavar lett?!” majd fordulj el enyhén, maximum a szemed sarkából látod őt és foglalkozz valami aprósággal, igazgass valamit egy fiókban vagy polcon és amikor a gyerek csendesedik, ne gyorsan, de kérdezd őt valami teljesen másról, mint amin felhúzta magát. Sok mindenről lehetne még szót ejteni egy kiboruló 3 évessel kapcsolatban, de egy szülő gyors és tömör tájékoztatására ezeket találtam fontosnak.