Hiszti
Anyukák nekiálltak Dzseszikát kiabálni, amikor hisztizik a gyermekük és ez nemzetközi mértekben is elterjedt a hiszti megtörésére. Egy anyuka feltett ugyanis egy videót a netre, amiben úgy zökkenti ki a gyereket a hisztiből, hogy egy ismeretlen nevet kiabál mindenfelé a lakásban. Ő éppen azt kiabálja, hogy Dzseszika, közben pedig rá sem néz a lányára. A kiabálással és a név ismeretlenségével megtöri a hisztit, tehát egy másik sokkot használ a hiszti drámájának megállítására.
Ne vedd át ezt a módszert! A hiszti a gyerek egyfajta zaklatottsága, amit nem ordítozással szüntetünk meg. A kiabálás csak elnyomja a gyerek indulatait, a feszültség pedig valójában marad, és hamarosan más formában fog visszatérni. Ha már kialakult a hiszti, akkor kezelni kell, de sokféle lehetőség van a hiszti megelőzésére is. Foglalkozzunk most röviden mindkettővel!
Legnagyobb mennyiségben a hisztit inkább előzd meg, minthogy állandóan kezelned kelljen! Hogyan előzheted meg? A szülő leginkább megakadályozással, erőltetéssel járul hozzá a hiszti kialakulásához. Túl gyorsan megakadályozza vagy túlzottan erőlteti, hirtelen hat rá, sietteti a gyereket – ezek a legfőbb forrásai a hisztinek. Megakadályozás például, amikor nemet mondunk valamire. Persze, hogy van, amikor nem teljesülhet a gyerek kívánsága! Az azonban nem mindegy, hogy milyen sorrendben, milyen érzelemmel és milyen sebességgel tudatod ezt a gyerekkel!
A szülő a gyerek valamilyen kérésére hirtelen rávágja, hogy nem, azután megpróbálja indokolni, hogy miért nem, de a gyereknél ez már süket fülekre talál. Erre van, aki azt mondja majd, hogy fordítva is próbálta már, de ha kitartó volt ebben és mégsem járt sikerrel, akkor ott más probléma is volt. Leginkább az, hogy milyen érzelmekkel társítva és mit mondott a gyereknek. Például a következő egyenes út a hisztihez, ha bosszankodva mondod ezt: „Már ezerszer elmondtam, hogy nem vehetünk minden nap játékot, ha boltba megyünk. Ne tedd be a kosárba azt a kisautót!”
Amikor ilyen érzelemmel és türelmetlenül beszél valaki, akkor erős szembenállást hoz létre magában a gyerek felé akkor jön is tőle a válasz a szembenállásra – a hiszti. A gyereknevelés harmadik törvénye ugyanis ez: „Amilyen mértékű negatív lelkierővel hatsz azonban a gyerekre, közel hasonló mértékű ellenreakció ébred benne.”
Amikor nemet kell mondanod, akkor is lehetsz a gyerek oldalán, s ehhez csak megfelelő érzelmet kell használni, például sajnálkozót: „Tényleg klassz az a kisautó! Én örülnék a legjobban, ha megvehetnénk, de sajnos nincs minden nap annyi pénz a bankkártyámon, hogy ma is vehessek egyet.”
Arra most ki sem térünk, hogy ne menj a boltba a gyerekkel, amikor éhes vagy fáradt, mert olyankor kisebb az önmegnyugtatási képessége. Ha pedig nemet kell mondanod, akkor is maradj az ő oldalán azzal, hogy együttérzően sajnálkozol! Ezzel nem zárod ki az összes hiszti lehetőségét, de ha a felét megelőzitek, már akkor is megérte. Mondhatnék még más példákat a hiszti megelőzésére, de a lényeg, hogy elkerüld a túl gyorsan kimondott „NEM”-et és az erőltetést. Az erőltetés elkerüléséhez az általában is együttműködő szülő-gyerek kapcsolat nagy segítség. Ezért olvasd el az Örömteli nevelés könyvet!
Ha már kialakult a hiszti, akkor pedig „dzseszikázás” helyett először is megállítjuk az időt, ami azt jelenti, hogy nem sietteted, nem erőlteted a hiszti befejezését, hanem abban segíted a gyereket, hogy minél könnyebben kijöjjön belőle. Türelmes és nyugodt hangvétel és rendelkezésre állás. Ez az alap. Ha a gyerek fogadókész egy ölelésre, akkor öleld át. Ha elutasító, akkor ne kövess el agressziót azzal, hogy erőszakkal magadhoz szorítod. Engedd meg neki, hogy egy darabig elutasítson téged, hiszen ha nemet mondtál valamire vagy erőltetted őt, akkor a jóindulatod ellenére is érezheti úgy, hogy szemben áll veled. Nézz felé kis távolságról szeretettel és türelemmel és várd, hogy kommunikációt kezdeményezzen! Ha erre egy-két percen belül nem kerül sor, akkor kérdezd meg együttérzően: „Mi történik?!”
Ha továbbra sem reagál, akkor ahelyett, hogy folyamatosan beszélnél a gyerekhez, kérdezz hasonlókat körülbelül 20 másodpercenként: „Mi a baj?”, „Segíthetek valamiben?”, „Mi történik?” Ha még így sem kerülnétek kommunikációba, akkor 20 másodpercenként érintsd meg enyhén és röviden a karját vagy a kezét, lábát. A fejét sosem. Ha pár percen belül még így sem kezdene beszélni hozzád, akkor vesd be a dzsóker kérdést: „Én rontottam el valamit?”
Ekkor kaphatsz tőle egy kis dühöt, de ez jobb helyzet, mint az a fajta hiszti, amikor nem beszél vagy nem képes beszélni. Ha dühösen beszél hozzád, akkor sajnálkozz például így: „Sajnos tényleg nem tudjuk most megvenni.”, vagy: „Sajnos erre még gyűjtenünk kell.”
Létezik a hisztiknek egy olyan fajtája, ami inkább nyafogás, mint valódi zaklatottság. A zaklatottságnak adj inkább figyelmet, a nyafogást azonban nem érdemes túl nagy figyelemmel jutalmazni, mert akkor egyre gyakoribb lesz. Az ilyen eseteket könnyen beszélgetéssé alakíthatod például így: „Hogyan tudnád ezt kedvesen kérni?” vagy: „Szeretnél valamit úgy mondani, hogy értsem?” vagy: „Nézz a szemembe és mondd el lassabban!”
Egy rövid videóhoz képest elég sokat elmondtam a hiszti megelőzéséről és kezeléséről, és mindez sokkal jobbat tesz a szülő-gyerek kapcsolatnak, mintha valaki barbár módra azt kiabálja, hogy „Dzseszika!” További gyakorlatias gyereknevelési megoldásokért olvasd el az Örömteli nevelés könyvet!
